Borzasztó érzés, amikor rájössz, hogy nem számíthatsz a barátodra. Hiába tartottad a vállad, amikor sírni akart, hiába hallgattad végig ötvenszer ugyanazt a történetet. Pedig te minden alkalommal rohansz hozzá, hogy elmeséld, mi történt veled. Hogy ő majd veled együtt örül vagy éppen sír. Aztán egy idő után rájössz, hogy nem figyelted a jeleket. Hogy a mosoly mellett megrándult a válla, hogy a tekintete és a gondolata máshol járt. Hol vannak azok a barátok, akik azonnal látják, ha szomorú vagy, akik nem mennek el, ha azt mondod, egyedül akarsz lenni? Akik mosolyt tudnak csalni az arcodra, akik megölelnek, ha szükséged van rá, vagy csak úgy, szeretetből. Akik, csak egy szavadba kerül, s máris a rendelkezésedre állnak. Akikkel kölcsönösen megbíztok egymásban. Hol vannak az ilyen barátok, kérdem én?/Dittuu/
0 comments:
Megjegyzés küldése