- Tudod, hogy mikor döntöttem el, hogy elveszlek?
- Mikor először láttál a kifutón?
- Nem. Akkor, amikor abban a harmadik utcai étteremben voltunk.
- Hm.. már emlékszem!
- Fehér vászonruhát viseltél. Rendeltél egy hatalmas adag oldalast és hihetetlen étvággyal ettél. Könyékig szaftos voltál, húscafatok a fogaid közt, a hajad csupa zsír. Mikor végeztél, mondtam, hogy milyen egy malacka vagy. Erre előkaptad a tükröd, megnézted magad és kitört belőled egy hatalmas, boldog, önfeledt, zabolátlan kacagás. Betöltötte a helyiséget. Én meg arra gondoltam, hogy ez az a hang, amit hallani akarok életem végéig. Ezért kértem meg a kezed. Semmi köze nem volt a szépségedhez.
- Tudod én mikor döntöttem el, hogy örökre veled akarok lenni?
- Nem. Mikor?
- Úgy körülbelül fél perce.
/Gabrielle & Carlos - Született Feleségek/
0 comments:
Megjegyzés küldése